alagút szindróma

Alagút-szindróma

| Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Neurológia

Mi is az az alagút szindróma ?

Az alagút szindróma azon kórképek összefoglaló neve, ahol anatómiailag preformált (csontos-szalagos csatorna, izmok között) alagútban haladó ideg nyomás alá kerül. A kórképek kialakulásánál a megnyomás direkt patogén hatása mellett a másodlagos iszkémia is fontos szerepet játszik.

Melyek is a leggyakoribb alagút szindrómák ?

A legismertebb a karpális alagút szindróma ( carpal tunnel syndroma ), melyben a nervusz mediánusz a csukló magasságában kerül nyomás alá. Legjellemzőbb panasz a kézujjak zsibbadása, mely főleg reggelente, éjszaka jelentkezik. A beteg gyakran felébred a zsibbadásra, mely gyakran fájdalmas.

A kubitális alagút szindróma a könyök ízület területén alakul ki, a nervusz ulnárisz kompressziója miatt. A zsibbadás az ideg ellátási területén, a kéz kisujj felőli szélén, ill. a gyűrűs- és a kisujjon jelentkezik. Gyakran társul hozzá az érintett ujjak gyengesége is. Ebben a kórképben az éjszakai fájdalom nem jellemző, ellentétben általában a többi alagút szindrómával.

A nervusz interosszeusz anterior szindrómát ínsérüléssel téveszthetjük össze. A kórképben a hüvelyk-, ill. kevésbé a mutató- és középső kézujj utolsó percének hajlítási képtelensége alakul ki. Érzészavar nincs.

Mi is az a Guyon alagút szindróma ?   

A Guyon alagút szindrómánál a nervusz ulnárisz egyes ágai kerülnek nyomás alá a kéz területén. Az első panasz általában a gyűrűs- és kisujj területén támadó érzészavar, mely időnként az alkar területére is kisugárzik retrográd módon. A zsibbadás és a fájdalom éjszaka fokozódik. A kórképen belül 3 fajtát különítünk el, az egyik esetben a tenyér kisujj felőli oldalán érzészavar is kialakul.

A test mely részein találkozhatunk még alagút szindrómával ? 

A törzsön is kialakulhat alagút szindróma . Nyaki, háti, ill. derék fájdalmat okozó kórképek esetén erre is kell gondolnunk. Ebben az esetben a csigolyák között kilépő ideg ágának (r. dorsalis) a kompressziója egy kötőszövetes hártyán való átlépésnél történik.  A fájdalom testhelyzettől, megterheléstől többé-kevésbé független, néha a karba, ill. az alsóvégtagba is kisugározhat. Az ideg bőrágának ellátási területén érzészavar észlelhető.

Tekintsünk át néhányat az alsóvégtagi alagút szindrómák közül !

A ligamentum inguinale tünetegyüttesnél a comb külső területén támad érzészavar. Ez többnyire zsibbadás, de gyakran kellemetlen, égő fájdalom is társul hozzá. Kezdetben csak időnként jelentkezik, huzamosabb állást, járást követően, néha éjszaka fokozódik. Az adott bőrfelületen a takaró érintése is kellemetlen érzést okozhat. Az idegi kompresszió ebben az esetben a hasüregben, vagy a lágyéktájon következik be. Terhesség alatt a növekvő méh által okozott nyomás következtében léphet fel.

Az elülső tarzális alagút szindróma az ideg (n. peroneus profundus) a lábháton a belső és külső boka között húzódó szalag között komprimálódik. Égő fájdalom jelentkezik az I. és II. lábujj területén, mely kiterjedhet az egész lábközépre. A láb kissé gyengébb lehet, a lépés bizonytalanná válhat.

A mediális tarzális alagút szindrómánál a belső boka alatt nyomódik meg az ideg (n. tibialis). Az első panasz a talpra, esetleg a sarokra kiterjedő fájdalom, mely később a lábszár, ill. a comb területére is kisugározhat. Ez kezdetben többnyire átmeneti jellegű. A kórképnek két fajtája ismert. Az elsőben a fájdalom éjszaka, pihenésnél, a másiknál főleg járásnál, állás közben jelentkezik.

Mit tegyünk alagút szindróma gyanúja esetén ?

Hasonló panaszok észlelésekor neurológiai szakvizsgálat javasolt. Amennyiben a fizikális vizsgálat is megerősíti a betegség gyanúját, ENG/EMG elvégzésével igazolhatjuk a diagnózist.

A kezelésnél általában fizioterápia, szelektiv ingeráram kezelés, az adott végtag pihentetése, Lidocain, ill. steroid injekció lokális adása jöhet szóba. Nagyon jó eredménnyel alkalmazható a lágylézer, ill. a GUNA bioterápia bizonyos kórképek esetén. Természetesen vannak olyan esetek, amikor a műtét az adekvát megoldás.

Lökéshullám terápia

Lökéshullám

| Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Lökéshullám terápia, Neurológia

Mi is az a lökéshullám terápia ?

A lökéshullám egy nagy erejű hanghullám, amely a bőrön át energiát közvetít a környező szöveteknek, ezáltal a célterületen gyógyító folyamat indul el. A lökéshullám terápia során a vérerek kitágulnak, a vérkeringés fokozódik, a szövetek anyagcseréje, az érképződés felgyorsul. A salakanyagok kiürülése, és a gyulladást csökkentő faktorok koncentrációja megemelkedik. Az izmok és az inak ellazulnak, a fájdalom csökken, a mozgás képesség javul. Beindul a szervezte öngyógyító mechanizmusa.

Ezt eddig értjük, de hogyan is képzeljük el a „ lökéshullám „-ot, és hogyan képes energia átadásra? Hogyan is adható át gyógyító energia egy hullám segítségével?

Próbáljunk visszaemlékezni a régi fizika órákra. Lehet, ez nem mindenkiben idéz fel kellemes emlékeket…

A megolvasztott, majd vízbe ejtett, és ott megszilárduló üvegcsepp – bolognai csepp – érdekes tulajdonságai elvezetnek bennünket a „ lökéshullám „-ok megértéséhez.

A bolognai csepp, vagy más néven Rupert herceg könnycseppje, tudományos pályafutása a XVII. században kezdődött, amikor Rupert, bajor herceg, II. Károly angol királynak ajándékozott néhányat.

Nos, ha ezt az üvegcseppet egy vízzel teli üvegedénybe tartjuk, és ott a víz alatt a csepp vékony nyakát letörjük, az üveg edény nagy robajjal összetörik, pedig ahhoz senki hozzá sem ért.

Mi is történik ilyenkor?

A bolognai csepp elkészítésekor a forró üvegolvadék a hideg vízbe cseppenve, ott gyorsan megdermed. A külső burok megszilárdul, összeszorul. Mivel az üveg rossz hővezető, a csepp belseje így hosszabb ideig forró marad, ezt szorítja össze a külső, már megszilárdult burok. Ha megsértjük ezt a cseppet – eltörjük a leggyengébb részét, a nyakát – a burok megreped, és a felhalmozott belső feszültséget nem képes tovább kordában tartani. A vízben terjedő nyomás ( lökéshullám ) átterjed az üvegedény falára is, és azt szétfeszíti.

Természetesen a lökéshullám terápia során az energia átadás kontrollált körülmények között történik. A modern gépek vezérlő egységei segítségével beállítható az energia és a frekvencia nagysága is a különböző kezelendő betegségek, testtájak, ill. az egyéni érzékenységnek megfelelően.

Szédülés

Szédülés

| Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Neurológia

Mi állhat a szédülés hátterében?

A szédülés a fájdalom után a 2. leggyakoribb panasz, amivel az emberek orvoshoz fordulnak. Az esetek 40 %-ánál a panasz 1 évnél, 22 %-ánál 5 évnél hosszabb ideje áll fenn.
A lakosság 42 %-a élete folyamán legalább egyszer orvoshoz fordul szédülés, egyensúlyzavar miatt. A kor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, 75 év felett a panaszok 30%-ában találkozunk vele.
A szédülés az egyik legijesztőbb tünet, az emberek általában rögtön valamilyen súlyos betegségre, agyi keringés zavarra, esetleg agydaganatra gondolnak. Szinte mindig szorongást, félelmet kelt, mely később állandósulhat is. A gyakorlatban szerencsére ez egészen másképp van.
A szédülés hátterében álló első 6 leggyakoribb betegség, gyakoriságuk sorrendjében:

  • BPPV
  • krónikus szubjektív szédülés
  • centrális vesztibuláris szédülés
  • baziláris, vesztibuláris migrén
  • Meniere-betegség
  • neuritisz vesztibulárisz

A leggyakoribb a BPPV (benignus pozicionális paroxizmális vertigó).
Ez jellegzetes mozdulat (ágyból felkelés, felfelé-, lefelé nézés, ágyban fordulás) által kiváltott, rövid ideig tartó forgó jellegű szédülés. Általában kevesebb mint 1 percig tart, de sokszor ismétlődik. Emellett állandó jellegű szédülékenység, hányinger is jelen lehet.
A problémát a belső fülben lévő otolit kristályok okozzák.
A betegség gyógyításánál egy bizonyos “műfogás” (a páciens forgatása) segítségével ezeket a kis kristályokat el kell mozdítanunk, így a szédülés is megszűnik.

A második leggyakoribb ok a krónikus szubjektív szédülés, vagy másik nevén szomatoform szédülés.

Ez általában 3 hónapnál régebben fennálló, visszatérő, folyamatos vagy periodikus szédülés. A saját vagy a környezet mozgása általában rontja a tüneteket, vizuális ingerkörnyezet (pl. bevásárlóközpont, autóvezetés) provokálhatja. Általában szorongással, depresszióval, kényszeres magatartászavarral jár együtt. Otogén, pszichogén, ill. interaktív típusát különböztethetjük meg. Az előző esetében a tünetek kialakulását valamilyen korábbi szédüléssel járó betegség (pl. BPPV) előzi meg, pszichogén típusnál ilyet a kórelőzményben nem találunk.
Gyógyításánál elsősorban a szorongás megszüntetése a cél, ill. nagyon fontos lenne a kialakulásának a megelőzése a szédüléses kórképek okának korai tisztásával, és adekvát kezelésével.
A központi idegrendszer (az “agy”) megbetegedése által okozott szédülésnél általában elmondhatjuk, hogy szinte mindig megjelenik valamilyen egyéb tünet (kettőslátás, zsibbadás, végtag gyengeség) is. A köztudatban olyan sokszor emlegetett “fejfordítás kiváltotta agyi keringési zavar” gyakorlatilag irodalmi ritkaság. Emellett el kell mondanunk, hogy a központi eredetű szédülések is általában jóindulatúak.

Vesztibuláris migrénre elsősorban azoknál a betegeknél kell gondolnunk, akik anamnézisében migrén szerepel. Előfordulhat, hogy éveken át csak szédüléses rohamok jelentkeznek.
Neuronitisz vesztibulárisz az “egyensúlyideg” bántalmát jelenti, melyet gyakran herpesz vírus fertőzés okoz. Ez egy általában viszonylag gyorsan kialakuló kórkép, mely heves, időnként járásképtelenséget okozó, napokon át tartó, szédüléssel, hányingerrel, hányással jár. Átlagosan 7-10 nap alatt szűnik, a bizonytalanságérzés hónapokig megmaradhat.

Mi is az a Meniere betegség ?

A Meniere betegség visszatérő, rohamokban jelentkező szédülést okoz, melyet halláscsökkenés, fülzúgás kísér. A roham átlagosan 20 perc-24 óra alatt megszűnik. A háttérben a belső fülben lévő folyadék (endolimfa) “túltengése” áll. Kezdetben csak a szédüléses rohamok alatt van halláscsökkenés, de később ez állandósul.
Gyógyszeres kezelése javasolt. Korábban esetleg műtéti megoldás is szóba jött, de a közép életkorban jelentkező esetek nagy része néhány év alatt stabilizálódik.

Tehát szédülés észlelésekor nagyon fontos, hogy minél hamarabb szakorvoshoz (neurológus, fül-orr-gégész) forduljunk, az ok korai kiderítése és az adekvát kezelése megkezdése céljából. Nagyon fontos, hogy a gyógyulás folyamán ne féljünk a mozgástól, mert a szédülést provokáló mozgások kerülése a vesztibuláris kompenzációs folyamatot, így a gyógyulást gátolja.
Szerencsére az esetek legnagyobb részében a háttérben nem valamilyen súlyos kórkép, hanem a belső fül betegsége áll.