Remegés észlelése esetén mit tegyek ?

By | Neurológia, Parkinson, Remegés, Tremor

Remegés észlelésekor általában mindenkinek a Parkinson kór jut eszébe elsőre. De az ideggyógyászatban sokfajta kórkép ismert, amely kéz vagy egyéb testrész remegésével jár.

Milyen szempontjaink vannak a tremor vizsgálata során ?

Megnézzük milyen helyzetben jelentkezik, vagy fokozódik a remegés, megvizsgáljuk a páciens kezét nyugalomban, a mozgás indításakor, statikus helyzetben (karokat vízszintesen előre nyújtva), ill. célkísérletek közben (például az orr megérintésekor) is. Megfigyeljük a tremor amplitúdóját és frekvenciáját is.

Nézzük a gyakori tremor fajtákat !

A karok előrenyújtott helyzetében, statikus helyzetben, láthatjuk a fiziológiás tremort. Ezt lámpaláz, szorongás fokozhatja. Alacsony vércukorszint vagy pajzsmirigy túlműködés esetén is ez a tremor fajta jelenik meg felerősödött formában.

A nyugalmi tremor értelemszerűen nyugalomban (a beteg a kezeit az ölébe helyezi) jelenik meg, a mozgás indításának pillanatában lecsökken. Az egyoldalon megjelenő nyugalmi tremor mindig Parkinson kór gyanúját veti fel.

Az esszenciális tremor nevű betegségre az akciós tremor a jellemző, mely a mozgás indításának pillanatában jelenik meg, vagy ha nyugalomban is észlelhető, a mozgás indításakor fokozódik. Többnyire a felsővégtagok érintettek, az eloszlása szimmetrikus, ellentétben a Parkinson kórban észlelt egyoldali remegéssel. Amennyiben a családban halmozottan jelenik meg, familiáris tremorról beszélünk.

Az intenciós tremor csak a cél elérése előtt (pl. mikor az orrát érinti meg valaki) észleljük, és más tünetekkel (szemteke rezgés, járászavar) kombinálódik általában.

Mi az az asterixis ?

Az asterixis, másnéven flapping tremor máj elégtelenségben lép fel. Ilyenkor az előrenyújtott kezek hirtelen, „szárnycsapás szerűen” zuhanni kezdenek, melyet a beteg azonnal kompenzál.

Van olyan tremor, amely elsősorban az alsóvégtagon jelenik meg ?

 Ritkán találkozunk a gyakorlat során az un. ortosztatikus tremor nevű kórképpel. Ebben az esetben a remegés az alsóvégtagokon jelenik meg. A felsővégtagok csak kissé érintettek vagy egyáltalán nem. A remegés állás közben lép fel, fekvés vagy ülés közben nem, járáskor megszűnik. A frekvenciája gyors (14-16 Hz), ezért nehéz megfigyelni, leginkább tapintással vizsgálható. Bizonytalanság érzés társulhat hozzá, emiatt a beteg kis terpeszben áll meg, vizsgálatkor nem tud egyenes vonalon menni. Elinduláskor az első vagy első két lépes lehet bizonytalan, de maga a járás normális. Mivel ritkán jár együtt eleséssel, felületes szemlélő hisztériának gondolhatja.

Létezik hisztériás tremor is ?

 A tremor a hisztériának meglehetősen drámai megnyilvánulása lehet. Többfajta organikus tremort is utánozhat. Általában egy végtagra korlátozódik, durva, kevésbé szabályos, mint a szokásos statikus vagy akciós tremorok. Jellemzően csökken vagy megszűnik, ha a páciens figyelmét eltereljük, például ha megkérjük, hogy a másik karjával valamilyen komplex mozgássort végezzen. Ha a vizsgáló megfogja, korlátozza az érintett végtagot, kezet, a remegés a felkar, vagy a test más részén jelenik meg. Vizsgálatkor, ha az érintett végtagot terheljük (például megkérjük, hogy tartson a kezében egy nehéz könyvet), a remegés fokozódik, általában ellentétben más remegés fajtákkal.

Forduljak orvoshoz remegés észlelése esetén ?

Mindenképpen javasolt szakemberhez, neurológushoz fordulni remegés jelentkezése esetén. Már a fizikális vizsgálat során sikerül tisztázni az esetek egy részében a remegés okát, máskor egyéb kiegészítő, műszeres vizsgálatok (képalkotó, tremorometria, labor) elvégzése is szükségessé válik. Néhány esetben azonban csak a beteg hosszútávú neurológiai követése igazolhatja a biztos diagnózist.

alagút szindróma

Alagút-szindróma

By | Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Neurológia

Mi is az az alagút szindróma ?

Az alagút szindróma azon kórképek összefoglaló neve, ahol anatómiailag preformált (csontos-szalagos csatorna, izmok között) alagútban haladó ideg nyomás alá kerül. A kórképek kialakulásánál a megnyomás direkt patogén hatása mellett a másodlagos iszkémia is fontos szerepet játszik.

Melyek is a leggyakoribb alagút szindrómák ?

A legismertebb a karpális alagút szindróma ( carpal tunnel syndroma ), melyben a nervusz mediánusz a csukló magasságában kerül nyomás alá. Legjellemzőbb panasz a kézujjak zsibbadása, mely főleg reggelente, éjszaka jelentkezik. A beteg gyakran felébred a zsibbadásra, mely gyakran fájdalmas.

A kubitális alagút szindróma a könyök ízület területén alakul ki, a nervusz ulnárisz kompressziója miatt. A zsibbadás az ideg ellátási területén, a kéz kisujj felőli szélén, ill. a gyűrűs- és a kisujjon jelentkezik. Gyakran társul hozzá az érintett ujjak gyengesége is. Ebben a kórképben az éjszakai fájdalom nem jellemző, ellentétben általában a többi alagút szindrómával.

A nervusz interosszeusz anterior szindrómát ínsérüléssel téveszthetjük össze. A kórképben a hüvelyk-, ill. kevésbé a mutató- és középső kézujj utolsó percének hajlítási képtelensége alakul ki. Érzészavar nincs.

Mi is az a Guyon alagút szindróma ?   

A Guyon alagút szindrómánál a nervusz ulnárisz egyes ágai kerülnek nyomás alá a kéz területén. Az első panasz általában a gyűrűs- és kisujj területén támadó érzészavar, mely időnként az alkar területére is kisugárzik retrográd módon. A zsibbadás és a fájdalom éjszaka fokozódik. A kórképen belül 3 fajtát különítünk el, az egyik esetben a tenyér kisujj felőli oldalán érzészavar is kialakul.

A test mely részein találkozhatunk még alagút szindrómával ? 

A törzsön is kialakulhat alagút szindróma . Nyaki, háti, ill. derék fájdalmat okozó kórképek esetén erre is kell gondolnunk. Ebben az esetben a csigolyák között kilépő ideg ágának (r. dorsalis) a kompressziója egy kötőszövetes hártyán való átlépésnél történik.  A fájdalom testhelyzettől, megterheléstől többé-kevésbé független, néha a karba, ill. az alsóvégtagba is kisugározhat. Az ideg bőrágának ellátási területén érzészavar észlelhető.

Tekintsünk át néhányat az alsóvégtagi alagút szindrómák közül !

A ligamentum inguinale tünetegyüttesnél a comb külső területén támad érzészavar. Ez többnyire zsibbadás, de gyakran kellemetlen, égő fájdalom is társul hozzá. Kezdetben csak időnként jelentkezik, huzamosabb állást, járást követően, néha éjszaka fokozódik. Az adott bőrfelületen a takaró érintése is kellemetlen érzést okozhat. Az idegi kompresszió ebben az esetben a hasüregben, vagy a lágyéktájon következik be. Terhesség alatt a növekvő méh által okozott nyomás következtében léphet fel.

Az elülső tarzális alagút szindróma az ideg (n. peroneus profundus) a lábháton a belső és külső boka között húzódó szalag között komprimálódik. Égő fájdalom jelentkezik az I. és II. lábujj területén, mely kiterjedhet az egész lábközépre. A láb kissé gyengébb lehet, a lépés bizonytalanná válhat.

A mediális tarzális alagút szindrómánál a belső boka alatt nyomódik meg az ideg (n. tibialis). Az első panasz a talpra, esetleg a sarokra kiterjedő fájdalom, mely később a lábszár, ill. a comb területére is kisugározhat. Ez kezdetben többnyire átmeneti jellegű. A kórképnek két fajtája ismert. Az elsőben a fájdalom éjszaka, pihenésnél, a másiknál főleg járásnál, állás közben jelentkezik.

Mit tegyünk alagút szindróma gyanúja esetén ?

Hasonló panaszok észlelésekor neurológiai szakvizsgálat javasolt. Amennyiben a fizikális vizsgálat is megerősíti a betegség gyanúját, ENG/EMG elvégzésével igazolhatjuk a diagnózist.

A kezelésnél általában fizioterápia, szelektiv ingeráram kezelés, az adott végtag pihentetése, Lidocain, ill. steroid injekció lokális adása jöhet szóba. Nagyon jó eredménnyel alkalmazható a lágylézer, ill. a GUNA bioterápia bizonyos kórképek esetén. Természetesen vannak olyan esetek, amikor a műtét az adekvát megoldás.

Lökéshullám terápia

Lökéshullám

By | Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Lökéshullám terápia, Neurológia

Mikor jusson eszünkbe a lökéshullám terápia?
Természetes akkor, amikor olyan kórképpel találkozunk, amely a lökéshullám terápiával jól kezelhető. :)
Lássuk ezeket!

Sarokcsont sarkantyú

Ilyenkor a sarokcsont talpi felszínén a talpi fascia eredésénél kis sarkantyúszerű kinövés keletkezik, mely terhelésre, nyomásra érzékeny („mintha hegyes kavicsra lépnék”). Mivel a meglévő panaszok ellenére, az esetek jelentős részében röntgen felvételen sarkantyú képződés nem látható, a fájdalmat feltételezhetően a talpi képletek túlterhelése, a csonthártya gyulladás váltja ki, nem a csontkinövés. Kezelése során a lökéshullám terápia mellett fontos a nyugalomba helyezés, tehermentesítő betét viselése, gyulladás csökkentő szerek, lokális szteroid injekció. Hatástalanság esetén műtéti megoldás jön szóba.

Achyllodynia – Acilles ín fájdalom

Az Achilles ín fájdalma jellegzetesen fiatalkorban, korábban rendszeres sporttevékenységet végzőknél alakulhat ki, akik hosszabb idő kihagyása után újra sportolni kezdenek. Az Achilles ín fokozott igénybevétele miatt a sarokcsonton való tapadása felett 1-2 cm-es területen fájdalom, nyomásérzékenység, orsószerű duzzanat keletkezik.  A folyamat előrehaladtával később a degenerált ín szakadása is előfordulhat. A diagnózis a fizikális vizsgálattal általában felállítható. Kezelése során fontos a pihentetés, a sport tevékenység átmeneti felfüggesztése, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentős készítmények adása. Lokálisan adott szteroid injekció adása jól csökkentheti a fájdalmat, de nem ajánlott, mert fokozzák az ín szakadásának veszélyét. A lökéshullám terápia az esetek jelentős részében jó hatékonysággal alkalmazható. A panaszok megszűntét követően a sport tevékenység lassan, fokozatosan, óvatosan kezdhető csak újra, az ín teherbírásának megfelelően.

Teniszkönyök, golfkönyök

A felkarcsont lateralis epicodylitisét (felkarcsont alulsó-külső részén elhelyezkedő kiemelkedés) teniszkönyöknek, a felkarcsont medialis epicondylitisét (a felkarcsont alulsó-belső részén elhelyezkedő kiemelkedés) golfkönyöknek nevezzük. Ötször gyakoribb a teniszkönyök, mint a golfkönyök. Teniszkönyök kialakulásánál az alkar feszítő -, míg golfkönyöknél az alkar hajlító izmainak fokozott igénybe vételének van szerepe. A kórképet gyakran fiatal felnőtteknél észleljük, akik az ujjak és a csukló feszítő izmait megerőltető tevékenységet (gépírás, tenisz) végeznek. Fizikai munkát végzők körében inkább a 40-50 éves korosztály érintett. Az izom eredések területén lezajló ismétlődő traumák és degenerativ folyamatok hatására szakadások keletkeznek. Téves tehát az a korábbi nézet, miszerint a betegséget az izom eredések és a csonthártya gyulladása okozná.  Teniszkönyök esetén a könyök külső oldalán, golfkönyök esetén a belső oldalán jelentkezik a fájdalom. Kezdetben a panaszok csak a könyök vagy csukló aktiv mozgatásakor, tárgyak fogásakor lép fel, később nyugalomban is fennmarad. Fontos a túlterhelést okozó mozgások kerülése, gyulladás csökkentő kenőcsök, tabletták alkalmazása, lokálisan lidocain, ill. szteroid injekció adása jön szóba. Hatástalanság esetén itt is műtéti megoldás történhet, mely általában a beteget kétharmadánál vezet eredményre. Az utóbbi időben epicondylitisnél is egyre gyakrabban alkalmazzuk eredményesen a lökéshullám terápiát.

 

Szédülés

Szédülés

By | Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Neurológia

Mi állhat a szédülés hátterében?

A szédülés a fájdalom után a 2. leggyakoribb panasz, amivel az emberek orvoshoz fordulnak. Az esetek 40 %-ánál a panasz 1 évnél, 22 %-ánál 5 évnél hosszabb ideje áll fenn.
A lakosság 42 %-a élete folyamán legalább egyszer orvoshoz fordul szédülés, egyensúlyzavar miatt. A kor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, 75 év felett a panaszok 30%-ában találkozunk vele.
A szédülés az egyik legijesztőbb tünet, az emberek általában rögtön valamilyen súlyos betegségre, agyi keringés zavarra, esetleg agydaganatra gondolnak. Szinte mindig szorongást, félelmet kelt, mely később állandósulhat is. A gyakorlatban szerencsére ez egészen másképp van.
A szédülés hátterében álló első 6 leggyakoribb betegség, gyakoriságuk sorrendjében:

  • BPPV
  • krónikus szubjektív szédülés
  • centrális vesztibuláris szédülés
  • baziláris, vesztibuláris migrén
  • Meniere-betegség
  • neuritisz vesztibulárisz

A leggyakoribb a BPPV (benignus pozicionális paroxizmális vertigó).
Ez jellegzetes mozdulat (ágyból felkelés, felfelé-, lefelé nézés, ágyban fordulás) által kiváltott, rövid ideig tartó forgó jellegű szédülés. Általában kevesebb mint 1 percig tart, de sokszor ismétlődik. Emellett állandó jellegű szédülékenység, hányinger is jelen lehet.
A problémát a belső fülben lévő otolit kristályok okozzák.
A betegség gyógyításánál egy bizonyos “műfogás” (a páciens forgatása) segítségével ezeket a kis kristályokat el kell mozdítanunk, így a szédülés is megszűnik.

A második leggyakoribb ok a krónikus szubjektív szédülés, vagy másik nevén szomatoform szédülés.

Ez általában 3 hónapnál régebben fennálló, visszatérő, folyamatos vagy periodikus szédülés. A saját vagy a környezet mozgása általában rontja a tüneteket, vizuális ingerkörnyezet (pl. bevásárlóközpont, autóvezetés) provokálhatja. Általában szorongással, depresszióval, kényszeres magatartászavarral jár együtt. Otogén, pszichogén, ill. interaktív típusát különböztethetjük meg. Az előző esetében a tünetek kialakulását valamilyen korábbi szédüléssel járó betegség (pl. BPPV) előzi meg, pszichogén típusnál ilyet a kórelőzményben nem találunk.
Gyógyításánál elsősorban a szorongás megszüntetése a cél, ill. nagyon fontos lenne a kialakulásának a megelőzése a szédüléses kórképek okának korai tisztásával, és adekvát kezelésével.
A központi idegrendszer (az “agy”) megbetegedése által okozott szédülésnél általában elmondhatjuk, hogy szinte mindig megjelenik valamilyen egyéb tünet (kettőslátás, zsibbadás, végtag gyengeség) is. A köztudatban olyan sokszor emlegetett “fejfordítás kiváltotta agyi keringési zavar” gyakorlatilag irodalmi ritkaság. Emellett el kell mondanunk, hogy a központi eredetű szédülések is általában jóindulatúak.

Vesztibuláris migrénre elsősorban azoknál a betegeknél kell gondolnunk, akik anamnézisében migrén szerepel. Előfordulhat, hogy éveken át csak szédüléses rohamok jelentkeznek.
Neuronitisz vesztibulárisz az “egyensúlyideg” bántalmát jelenti, melyet gyakran herpesz vírus fertőzés okoz. Ez egy általában viszonylag gyorsan kialakuló kórkép, mely heves, időnként járásképtelenséget okozó, napokon át tartó, szédüléssel, hányingerrel, hányással jár. Átlagosan 7-10 nap alatt szűnik, a bizonytalanságérzés hónapokig megmaradhat.

Mi is az a Meniere betegség ?

A Meniere betegség visszatérő, rohamokban jelentkező szédülést okoz, melyet halláscsökkenés, fülzúgás kísér. A roham átlagosan 20 perc-24 óra alatt megszűnik. A háttérben a belső fülben lévő folyadék (endolimfa) “túltengése” áll. Kezdetben csak a szédüléses rohamok alatt van halláscsökkenés, de később ez állandósul.
Gyógyszeres kezelése javasolt. Korábban esetleg műtéti megoldás is szóba jött, de a közép életkorban jelentkező esetek nagy része néhány év alatt stabilizálódik.

Tehát szédülés észlelésekor nagyon fontos, hogy minél hamarabb szakorvoshoz (neurológus, fül-orr-gégész) forduljunk, az ok korai kiderítése és az adekvát kezelése megkezdése céljából. Nagyon fontos, hogy a gyógyulás folyamán ne féljünk a mozgástól, mert a szédülést provokáló mozgások kerülése a vesztibuláris kompenzációs folyamatot, így a gyógyulást gátolja.
Szerencsére az esetek legnagyobb részében a háttérben nem valamilyen súlyos kórkép, hanem a belső fül betegsége áll.