Sok évvel ezelőtt, mikor egy társaságban az egyik amerikai vendég megtudta, hogy neurológus vagyok, elmondott nekem egy történetet. Valamelyik újságban olvasott egy cikket, amely arról szólt, hogy egy nő baleset során súlyos fejtraumát szenvedett. Miután hazament a kórházból, egy esős délután a férje kinézett az ablakon, és odaszólt neki: „It’s raining cats and dogs”. Mire a nő láthatóan nagyon meglepődött, az ablakhoz lépett, kinézett, majd megkérdezte: „Are you mad? Where are cats and dogs?” Kereste, hol hullanak macskák és kutyák az égből.
Megtörténhetett ez a sztori?
Újdonsült amerikai ismerősöm azt kérdezte tőlem, valóban lehetséges ez, megtörténhetett ez a sztori? Előfordulhat, hogy valaki koponya sérülést követően nem érti meg a mindannyiunk általa jól ismert, egyszerű szólásokat, közmondásokat?
Mire való az agyunk homlok lebenye?
Valóban, a homoklebeny bizonyos részeinek sérülésekor meglepő tüneteket tapasztalhatunk. Már 1868-ban napvilágot látott egy olyan közlemény, amelyben leírták, hogy egy bizonyos Phineas Gage, miután egy robbanás során egy vasrúd a homlok lebenyébe fúródott, teljesen megváltozott. Tiszteletlen, kicsapongó, megbízhatatlan lett, „többé már nem volt Gage”.
A frontális lebeny sérülést elszenvedett embereknél gyakran látjuk, hogy nem veszik figyelembe a társadalmi konvenciókat, hiányzik belőlük a részvét, a tapintat, az önkritika, nem tudnak alkalmazkodni új körülményekhez. Többé nem azok az érzékeny, könyörületes emberek mint korábban, elveszítik az addig ismert módját annak, hogy hogyan reagáljanak a család és barátok felől érkező szeretetre, figyelemre. Időnként indokolatlan dühkitöréseik vannak, buta vicceket gyártanak, vagy értelmetlen dolgokat gyűjtenek.
Néha azonban ellentétes tüneteket észlelünk…
Más esetekben épp ellenkezőleg, csökken a pszihomotoros aktivitás, elveszítik a kezdeményezőkészségüket, spontaneitásukat, az érdeklődésüket, kóros akarathiány léphet fel. Súlyos esetekben csak ülnek vagy fekszenek mozdulatlanul és szótlanul napokon, vagy akár heteken keresztül.
Gyakran megfigyelhető bizonyos mozdulatok vagy szavak befolyásolhatatlan ismételgetése, ugyanakkor a spontán beszéd hiányozhat.
Bonyolult ábrák másolása kielégítő lehet, de mindez emlékezetből már nem sikerül, mert a beteg nem érti az ábra belső logikáját.
Általában az elemi számolási feladatok mennek, de a betegek célképzet nélkül számolnak, a feladat lényegét felfogni képtelenek.
Akkor tulajdonképpen mi is történt esetünkben?
Elszegényedik az absztrakt gondolkodás, nehezítetté válik a lényeg kiemelése, a dolgok közös vonásainak vagy különbözőségének felismerése. Konkretizáció figyelhető meg. Ha a beteget megkérdezzük, hogy „Mit jelent az, hogy nem esik messze az alma a fájától?”, elmondja, hogy bizony oda esik a fa alá, nem pedig messze, hacsaknem elgurul. Valószínűleg, így történhetett a bevezetőben leírt esetben is, ezért kezdte el keresni a hölgy a macskákat és a kutyákat az „it’s raining cats and dogs” felkiáltásra.
