Szédülés

Mi állhat a szédülés hátterében?

A szédülés a fájdalom után a 2. leggyakoribb panasz, amivel az emberek orvoshoz fordulnak. Az esetek 40 %-ánál a panasz 1 évnél, 22 %-ánál 5 évnél hosszabb ideje áll fenn.
A lakosság 42 %-a élete folyamán legalább egyszer orvoshoz fordul szédülés, egyensúlyzavar miatt. A kor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, 75 év felett a panaszok 30%-ában találkozunk vele.
A szédülés az egyik legijesztőbb tünet, az emberek általában rögtön valamilyen súlyos betegségre, agyi keringés zavarra, esetleg agydaganatra gondolnak. Szinte mindig szorongást, félelmet kelt, mely később állandósulhat is. A gyakorlatban szerencsére ez egészen másképp van.
A szédülés hátterében álló első 6 leggyakoribb betegség, gyakoriságuk sorrendjében:

  • BPPV
  • krónikus szubjektív szédülés
  • centrális vesztibuláris szédülés
  • baziláris, vesztibuláris migrén
  • Meniere-betegség
  • neuritisz vesztibulárisz

A leggyakoribb a BPPV (benignus pozicionális paroxizmális vertigó).
Ez jellegzetes mozdulat (ágyból felkelés, felfelé-, lefelé nézés, ágyban fordulás) által kiváltott, rövid ideig tartó forgó jellegű szédülés. Általában kevesebb mint 1 percig tart, de sokszor ismétlődik. Emellett állandó jellegű szédülékenység, hányinger is jelen lehet.
A problémát a belső fülben lévő otolit kristályok okozzák.
A betegség gyógyításánál egy bizonyos “műfogás” (a páciens forgatása) segítségével ezeket a kis kristályokat el kell mozdítanunk, így a szédülés is megszűnik.

A második leggyakoribb ok a krónikus szubjektív szédülés, vagy másik nevén szomatoform szédülés.

Ez általában 3 hónapnál régebben fennálló, visszatérő, folyamatos vagy periodikus szédülés. A saját vagy a környezet mozgása általában rontja a tüneteket, vizuális ingerkörnyezet (pl. bevásárlóközpont, autóvezetés) provokálhatja. Általában szorongással, depresszióval, kényszeres magatartászavarral jár együtt. Otogén, pszichogén, ill. interaktív típusát különböztethetjük meg. Az előző esetében a tünetek kialakulását valamilyen korábbi szédüléssel járó betegség (pl. BPPV) előzi meg, pszichogén típusnál ilyet a kórelőzményben nem találunk.
Gyógyításánál elsősorban a szorongás megszüntetése a cél, ill. nagyon fontos lenne a kialakulásának a megelőzése a szédüléses kórképek okának korai tisztásával, és adekvát kezelésével.
A központi idegrendszer (az “agy”) megbetegedése által okozott szédülésnél általában elmondhatjuk, hogy szinte mindig megjelenik valamilyen egyéb tünet (kettőslátás, zsibbadás, végtag gyengeség) is. A köztudatban olyan sokszor emlegetett “fejfordítás kiváltotta agyi keringési zavar” gyakorlatilag irodalmi ritkaság. Emellett el kell mondanunk, hogy a központi eredetű szédülések is általában jóindulatúak.

Vesztibuláris migrénre elsősorban azoknál a betegeknél kell gondolnunk, akik anamnézisében migrén szerepel. Előfordulhat, hogy éveken át csak szédüléses rohamok jelentkeznek.
Neuronitisz vesztibulárisz az “egyensúlyideg” bántalmát jelenti, melyet gyakran herpesz vírus fertőzés okoz. Ez egy általában viszonylag gyorsan kialakuló kórkép, mely heves, időnként járásképtelenséget okozó, napokon át tartó, szédüléssel, hányingerrel, hányással jár. Átlagosan 7-10 nap alatt szűnik, a bizonytalanságérzés hónapokig megmaradhat.

Mi is az a Meniere betegség ?

A Meniere betegség visszatérő, rohamokban jelentkező szédülést okoz, melyet halláscsökkenés, fülzúgás kísér. A roham átlagosan 20 perc-24 óra alatt megszűnik. A háttérben a belső fülben lévő folyadék (endolimfa) “túltengése” áll. Kezdetben csak a szédüléses rohamok alatt van halláscsökkenés, de később ez állandósul.
Gyógyszeres kezelése javasolt. Korábban esetleg műtéti megoldás is szóba jött, de a közép életkorban jelentkező esetek nagy része néhány év alatt stabilizálódik.

Tehát szédülés észlelésekor nagyon fontos, hogy minél hamarabb szakorvoshoz (neurológus, fül-orr-gégész) forduljunk, az ok korai kiderítése és az adekvát kezelése megkezdése céljából. Nagyon fontos, hogy a gyógyulás folyamán ne féljünk a mozgástól, mert a szédülést provokáló mozgások kerülése a vesztibuláris kompenzációs folyamatot, így a gyógyulást gátolja.
Szerencsére az esetek legnagyobb részében a háttérben nem valamilyen súlyos kórkép, hanem a belső fül betegsége áll.

Dr. Garancz Eleonóra

About Dr. Garancz Eleonóra

1992-ben végeztem a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. 1999-ben szereztem szakorvosi képesítést neurológiából. Gyakorló orvosként számtalan olyan beteggel találkoztam, akiknél a különböző ideggyógyászati és reumatológiai megbetegedések okozta fájdalmat a modern orvostudomány eszközeivel nem sikerült hosszútávon kielégítő módon megszüntetni. Ekkor keltették fel érdeklődésemet az alternatív gyógyászat nyújtotta lehetőségek.