Mi az a PPPD?

By | folyamatos bizonytalanság érzés, Folyamatos szédülés, Neurológia, PPPD, Szédülés

PPPD, folyamatos szédülés, bizonytalanság érzés, azaz Persistent Postural-Perceptual Dizziness 

A PPPD-t először 1986-ban írta le két német neurológus, Thomas Brandt és Marianne Dieterich fóbiás poszturális vertigo (PPV) néven. A tünetegyüttest mozgással összefüggő bizonytalanságérzés jellemzi, melyet környezeti vagy szociális (pl. tömeg) hatások provokálnak, és nem található semmilyen más neurológiai vagy fülészeti megbetegedés a háttérben. A kiváltó tényezők sokfélék lehetnek. Megelőzheti valamilyen egyéb szédüléssel járó kórkép, testi betegség, psyches stressz. A PPV nem psychiátriai betegség, de gyakran együtt állhat kényszeres magatartászavarral, enyhe depresszióval vagy szorongással.

2000-ben egy amerikai kutatócsoport, Jeffrey Staab, Michael Ruckenstein, és kollégáik korszerűsítették a betegség leírását, krónikus szubjektív szédülés (CSD) néven.

2010-ben a világ kutatói azonosítani kezdték a betegség legfontosabb tüneteit, 2014-ben konszenzus alakult ki, ekkor az új elnevezés PPPD (perzisztáló poszturális-perceptuális szédülés) lett.

Milyen tünetek esetén gondoljunk PPPD-re? 

Folyamatos billegő, lebegő érzés vagy bizonytalanság, mely több mint 3 hónapja fennáll. A tünetek a napok nagyrészében jelen vannak.

A panaszok függőleges testhelyzetben, a fej vagy test mozgásakor, ill. ingergazdag környezetben, vizuális ingerekre erősödnek.

Gyakran valamilyen egyensúlyrendszert érintő betegség vagy trauma előzi meg (BPPV, Meniere betegség, stroke, vesztibuláris migrén, pánik attak, agyrázkódás). Gyakran jelen van a szorongás, az enyhe depresszió is a betegséggel egyidőben, de ezek nem képezik részét a tünetegyüttesnek.

Néha más egyensúlyi rendszert érintő betegségekkel egyidőben van jelen, ezzel jelentősen megnehezítve a diagnózis felállítását és a kezelést.

A PPPD-ben szenvedő páciensek kerülik azokat a szituációkat, amelyek felerősítik a tüneteiket, félnek attól, hogy a tünetek felerősödésekor valami borzalmas dolog fog történni.  A PPPD tehát egy fiziológiai betegség pszichés következményekkel.

Mindezek mellett a legújabb kutatások a PPPD-ben szenvedő betegek agyában különböző változásokat is leírtak a vizuális, vesztibuláris és a limbikus területeken. Csökkent a volument, véráramlást, girifikációt találtak.  Megfigyelték a szenzoros folyamatok gyengülését, de meglepő módon nemcsak a vizuális és vesztibularis régióban, hanem generalizáltan. Ezen strukturális és funkcionális változások vizsgálata még a következő évek feladata lesz.

Mikor állítható fel a diagnózis?

A PPD diagnózisához nem szükséges laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálat. Ezek ahhoz kellenek, hogy kizárjunk a háttérben más vesztibuláris kórképet.

Lehetséges a kezelése?

Számtalan vizsgálat történt a PPPV kezelésével kapcsolatban.

Az SSRI és SNRI (serotonin szintet növelő szerek) esetében a páciensek 60-70 % esetében csökkentek a tünetek. 20 % megszakította a kezelést a gyógyszerek mellékhatásai miatt (hányinger, alvászavar, szexuális diszfunkció).

A VBRT (Vestibular Rehabilitation Therapy) deszenzitizálja és hozzászoktatja a pácienst a mozgási stimulusokhoz.  A vizsgálatok szerint az esetek 60-80 %-ában csökkenti a tüneteket, javítja a mobilitást. Hatékony a szorongás és depresszió tüneteinek javításában is. A gyakorlatok 3-6 hónapig történő rendszeres végzésénél érjük el a legjobb eredményt.

A non-invazív vagus ideg stimulációt is eredményesen alkalmazzák egyes esetekben.

A kognitív viselkedés therápiának (CBT) mérsékelt hatása van a PPPD „szédüléses” tüneteinek csökkentésében. A legújabb vizsgálatok szerint az eredmény akkor marad csak tartós és lesz szignifikáns, ha legalább 3 üléssorozat történt, és ha a kezelést a kiváltó eseményt követően 8 héten belül megkezdik. A pszichoterápiának azonban fontos szerepe lehet a PPPD tüneteinek megelőzésében, pl. a vesztibuláris neuronitisz, Meniere betegség, BPPV kezelésekor.

lelki egészségünk

„A túlélés elsősorban mentális feladat” (John Wiseman)

By | Járvány, Karantén, Korona vírus, Lelki egészség, Szorongás

A korona vírus járvány miatt nemcsak testi épségünk, de lelki egészségünk is veszélybe került. Egy számunkra új, eddig ismeretlen krízis állapot alakult ki, amely időről-időre meghatározza a mindennapjainkat, félelmet, szorongást kelthet bennünk.

 “Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.”

A blog írásakor Popper Péter szavai jutottak eszembe: „…a szorongás, a félelem és a pánik önmagukban nem rossz dolgok.” Persze egyikünk sem szeret félni. De hogyan tudunk úrrá lenni rajta? Félelmeink többsége irreális, fantáziánk által felnagyított „mummus”. „Nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink” (Epiktétosz). Az internet világában a korona vírussal kapcsolatos hírek és álhírek tömkelege zúdul ránk nap mint nap, óráról órára. Természetesen szeretnénk naprakészek lenni, de minél többet foglalkozunk ezzel, annál jobban beszűkül a gondolkodásunk, ami realitás vesztéshez vezethet, fokozza szorongásunkat. Gyakoroljunk önkontrollt a hírek fogyasztásában, szűrjük az információkat!  Hiteles forrásból (pl. WHO) tájékozódjunk, ne olvassunk, és ne osszunk meg pánik keltő álhíreket! Határozzuk meg, hogy egy nap hányszor (pl. reggel és este) olvasunk híreket, iratkozzunk le azokról a közöségi oldalakról, amelyek csak ezzel a témával foglalkoznak.

Élet a karanténban

Sokan vagyunk most otthon karanténban, ilyenkor egész eddigi életünk felfordul. Elveszik a jól bevált, megszokott napi ritmusunk, esetleg hosszabb távon egzisztenciális problémák is felmerülnek. A legfontosabb, hogy strukturáljuk az időt. Figyeljünk arra, hogy ne boruljon fel a napi bioritmusunk, keljünk és feküdjünk le időben, mint korábban is tettük. Készítsünk napirendet, tervezzük meg előre mit fogunk csinálni. Legyen időnk a munkára, pihenésre, testmozgásra. Tudom elcsépelt, de keressük meg a dolgok pozitív oldalát. Számtalan olyan dolgot tudunk most elintézni, amelyre eddig nem volt időnk. Tanulhatunk új dolgokat, idegen nyelvet. Kereshetünk valamilyen online tanfolyamatot, mely később akár a munkaerős piacon is javítja esélyeinket. Hódolhatunk régi hobbinknak, kipróbálhatjuk magunkat új dolgokban is. Vegyük elő rég megvásárolt, de soha el nem olvasott könyveinket, vagy olvassuk újra régi kedvenceinket.

Chill out

Hamvas Béla írja, hogy a modern társadalmakban az emberek életenergiáinak zömét az életkellékek megszerzése köti le, nem maga az élet. Nos, itt a remek alkalom! Ebben az új helyzetben le kell lassulnunk. Fedezzük fel újra családtagjainkat 😊, beszélgessünk velük, osszuk meg gondolatainkat, esetleg szorongásainkat, nézzünk megy együtt egy-egy jó filmet, nézegessünk régi fényképeket, videókat. Most lesz idő elővenni egy érdekes társasjátékot, együtt játszani gyermekeinkkel. Azt hiszem, ritkán adódik ilyen alkalom. Persze figyeljünk arra is, hogy legyen egy biztos kuckó ahová elvonulhatunk, ha egy kis magányra vágyunk. Nagyon fontos, hogy tartsuk a kapcsolatot rokonaikkal, barátainkkal ebben a nehéz időszakban telefonon, vagy online. Figyeljünk arra, ki az, aki segítségre szorul, merjünk beszélni problémáinkról, félelmeinkről.

Megfelelő étkezés, elegendő testmozgás

Talán most több időnk jut a főzésre, jobban oda tudunk figyelni a helyes táplálkozásra, a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelre is. Megfőzhetjük, megsüthetjük mindenki kedvenc ételét, sütijét. Elengedhetetlen fontosságú a megfelelő testmozgás. A kertes házban élők persze könnyebb helyzetben vannak, maga a kert gondozása is remek időtöltés. De ha lakásban élünk, akkor is találunk a YouTube-on többfajta vezetett órát, otthon végezhető edzésfajtát, vagy akár meditációt is. Horribile dictu 😊, részt vehetünk online tánctanfolyamon. Mindenki megtalálhatja a neki való mozgásformát.

Nem Te vagy az egyetlen, aki pánikba esett

Ha úgy érzed, pszichés gondokat okoz Neked a kialakult helyzet, bátran hívj fel egy lelki segély szolgálatot, ahol segítenek. Számtalan psychológus, psychiáter kolléga ajánlotta fel ingyenes segítséget ebben a rendkívüli helyzetben.

“Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.”

A mostani rendkívüli helyzet ha el is húzódik, de átmeneti. Gondolkodjunk arról, milyen értékeket szeretnénk egy ilyen rendkívüli helyzetben megjeleníteni a saját életünkben. A járványnak nyilvánvalóan számos negatív következménye lesz, de ebben az átmeneti időben felkészülhetünk arra, hogyan tudjuk minimalizálni a veszteségeinket, és az életünket a számukra fontos értékek mentén szervezni.

„Nem szabad elfelejteni, hogy minden félelem, szorongás, keserűség – hívás, s ugyanígy a derű, a jókedv és a bizakodás is. S amit következetesen hívsz, az végül odajön hozzád.” (Popper Péter)

Új betegség alakult ki a klímaváltozás miatt 

By | Klímaváltozás, Szorongás

Évek óta tapasztalható, hogy évről évre nő a klímaváltozás miatt az öko-, ill. klímaszorongásban szenvedők száma. A kutatók, a pszichológusok előtt ez régóta ismert tény, de hivatalosan a pszichológiai betegségek között még nem szerepel.

A Yale Egyetem 2018-as kutatása szerint az emberek 29 %-a nagyon aggódik, 70 %-a aggódik, 51 %-a pedig tehetetlennek érzi magát a klímaváltozás miatt. A statisztikák ellenére a legtöbben mégsem érzik, mennyien szenvednek a klímaszorongástól.

A „környezeti végítélettel szembeni folyamatos félelem”-ként határozza meg a kórképet az Amerikai Pszichológiai Társaság. Alapját a folyamatos tehetetlenség érzés adja. Az érintett úgy érzi, nem tehet semmit az elkövetkező „világvége” elkerülése céljából. A tünetei az aggódás, a folyamatos stressz, esetleg pánik rohamok, álmatlanság. Emellett természetesen testi tünetek is megjelenhetnek, mint az izzadás, szédülés, remegés.

2017-ben az Amerikai Pszichológiai Társaság egy hetvenoldalas tanulmányt adott ki arról, hogy a klímaváltozás hogyan hat az emberek mentális egészségére. A pszichológusok szerint a helyzet komoly, tudományos üléseiken több előadás foglakozik ezzel a témával.

Hogy miért nem szerepel hivatalosan mégsem a klinikai diagnózisok között?

„Az ökoszorongás egy teljesen természetes reakció egy nagyon komoly problémára” – mondta a LiveScience-nek Maria Ojala, a svéd Örebro Egyetem pszichológusa. Ez egy racionális reakció, nem egy mentális probléma, annak ellenére, hogy tényleg szorongással jár, így problémás lenne klinikai diagnózist felállítani rá.

Úgy véli, az sokkal komolyabb probléma, ha valaki nem aggódik a globális felmelegedés miatt, mint az, ha valaki nagyon aggódik. :(

Bízunk benne, hogy a szorongás egy bizonyos szintig még jót is tehet az ügynek, és az embereket minél gyorsabb, eredményesebb cselekvésre ösztönzi. :)