Alzheimer

Mit jelent a demencia?

By | Alzheimer kór, DLBD, Feledékenység, Frontális lebeny, Neurológia

A demencia a kognitív teljesítmény csökkenését jelenti. Sokféle tünet előfordulhat, elsősorban memóriazavar, viselkedés változás, tájékozódási problémák, az önellátás képességének csökkenése, ill. egyéb kognitív funkció változás észlelhető.

A kognitív hanyatlás objektív kimutatására, mérésére különböző pszichometriai teszteket (MMS, AKV, óra rajzolási teszt stb.) használunk, melyeket neuropszichológus kollégák végeznek el. Ezek segítségével nemcsak a demencia ténye és annak mértéke objektivizálható, hanem a típusa is nagy valószínűséggel megállapítható.

Az öregedés természetes velejárója a feledékenység?

Korábban az öregedés normális részjelenségének tekintették az enyhe szellemi hanyatlást (MCI-mild cognitiv impairment). Az utóbbi években azonban ennek “jóindulatúságát” megkérdőjelezték, mivel az esetek 10-20%-ában néhány éven belül Alzheimer kór alakul ki.

Mi állhat a demencia hátterében?

Az Alzhemier kór mellett a Lewy testes-, a frontotemporális-, és a kevert típusú demencia fordul elő leggyakrabban. A kutatók által évtizedek óta vitatott vaszkuláris demencia, melyet az agy vérellátást biztosító erek betegsége okoz, a demenciák mintegy 30 %-át teszi ki. Vannak olyan betegségek, amelyek demenciával járnak együtt. Ilyen a Huntington kór, a Creutzfeldt-Jakob kór, a Parkinson kór és a TBI (traumatic brain injury/ismétlődő fejtrauma okozta tünetegyüttes). Emellett számos más betegség is demencia-szerű tünetek kialakulásához vezet. Különböző infekciók, mérgezések, hiányállapotok, hematológiai, immunológiai, endokrinológiai betegségek, hidrokefalusz, gyógyszermellékhatás, esetleg a koponyán belüli daganatok is. Gyakori a depresszió, exhauszció okozta demencia-szerű tünet is. Ezt nevezzük pszeudodemenciának.

Vannak ismert rizikó faktorok?

Jól ismert, hogy valamivel magasabb az Alzheimer kór kialakulásának valószínűsége, ha valakinek az elsőfokú rokona szenved ebben a betegségben. A betegség kialakulásának valószínűségét az apolipoprotein E gén egyik alléljének öröklése 2-3-szorosára növeli. Emellett a frontotemporális demenciák esetén is leírtak genetikai hátteret. Fontos rizikófaktor az életkor, 65 év felett a betegség gyakorisága jelentősen növekszik, ill. a női nem is. A nagymennyiségű alkohol fogyasztás, a dohányzás, bizonyos vitaminok hiánya (D, B6, B12), a magasvérnyomás, a magas koleszterin szint, a cukorbetegség, a depresszió, és az alvási apnoe szindróma növeli, míg a rendszeres testmozgás, és a mediterrán diéta tartása csökkenti a betegség kialakulásának valószínűségét. Bár érdemes tudni, hogy ezen utóbbi adatok nagy része nem erős evidenciákon alapul.

Milyen vezető tünetei vannak a demenciának?

Az Alzheimer betegség gyakorisága a 60-as éveket követően emelkedik meg, de természetesen előfordulhat fiatalabb korban is. Első tünete általában a feledékenység, a napi események, időpontok megjegyzése problémát jelent. Idő- és térbeli tájékozódási zavar alakulhat ki. A beteg szókincse szegényes lesz, gyakran „körbe írja” a dolgokat. Egyszerűbb, rövidebb mondatokban kommunikál. Gyakran elveszítheti a beszéd fonalát. Problémát jelent a döntéshozatal, a cselekvések előre tervezése, a figyelem megosztása.

Ezzel szemben a frontotemporalis demencia általában fiatalabb életkorban, az esetek nagy részében 50-60 év között manifesztálódik. Vezető tünete elsősorban az érintett személyiségének, viselkedésének megváltozása. A beteg kritikátlanná, agresszívvá válhat, vagy éppen ellenkezőleg indítékszegény lesz, konkretizációs hajlam alakul ki. Kevésbé figyel személyes higiéniájára, megváltozhatnak az étkezési szokásai. Egyes esetekben igen furcsa tüneteket is tapasztalhatunk. Leírtak olyan esetet, amikor a korábban rajzolni is alig tudó beteg magas színvonalon festeni kezdett, másik esetben egy előrehaladott demenciában szenvedő beteg klasszikus zeneműveket komponált, melyeket később koncerteken mutattak be.

A Lewy-testes demenciának fő tünete a kognitív hanyatlás jelentős fluktuálása, mely egy napon belül is megjelenhet. Másik jellegzetessége a korai szakban észlelhető vizuális hallucináció, mely az Alzheimer kórra nem jellemző.

Mik azok a potenciálisan reverzibilis demenciák?

Ahogy korábban erről már beszéltünk, vannak demencia-szerű tüneteket okozó betegségek. A potenciálisan reverzibilis demenciák esetében az alapbetegség kezelése jelenti az oki terápiát. Természetesen, ezek nagy része csak részben reverzibilis, hiszen az alapbetegségek sem mindig gyógyíthatóak, ill. hosszabb fennállásuk visszafordíthatatlan agykárosodást okozhat. A kezelés során a kognitív teljesítmény javul, de általában nem éri el a kiindulási szintet.

Sajnos, a progresszív demenciák esetében más a helyzet. A jelenleg forgalomban lévő gyógyszerek egyike sem állítja meg a betegség progresszióját, csupán átmenetileg javítják a beteg szellemi teljesítőképességét. A demens betegek száma az egész világon egyre nő, ez hatalmas terhet jelent a társadalomra, ill. az egészségügyi ellátó rendszerre is. A kutatások nagy erővel folynak, és időről-időre felbukkan egy-egy hatóanyag, amelyhez komoly reményeket fűznek. Reméljük, az egyik valóban meghozza a várva-várt áttörést a betegség gyógyszeres kezelésében.

 

Mit tehetünk, hogy csökkentsük a demencia kialakulásának esélyét?

A mentális tevékenységet serkentő aktivitás rendszeres végzése késlelteti a demencia megjelenését, ill. enyhítheti annak tüneteit. Emellett nélkülözhetetlen a rendszeres fizikai aktivitás, a szociális kompetencia és a társas kapcsolatok megőrzése. Hagyjuk abba a dohányzást, fogyasszunk megfelelő mennyiségű vitamint! Fontos a vaszkuláris rizikófaktorok (magasvérnyomás, magas koleszterin szint, cukorbetegség), a szorongás, hangulatzavar megfelelő kezelése. Elengedhetetlen a megfelelő étkezés: sok gyümölcs, zöldség, teljes kiőrlésű gabonafélék, hal, magvak, mandula, dió. Nem utolsó sorban, figyeljünk a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra is!

A gyógyszeres kezelés mellett mit tehetünk még?

A demencia alapvetően egy progresszív betegség, az idő előrehaladtával a demencia tünetei, a viselkedési zavar rosszabbodik.

Otthoni ápolás esetén fontos tudnunk, hogy a zaj és a rendezetlenség tovább nehezíti a demens beteg koncentrációját. Biztonságossá kell tennünk a lakást, hogy megelőzzük a baleseteket. A veszélyes eszközöket (pl. kés) tegyük biztos helyre, ne hagyjunk kinn fontos dolgokat (pl. kulcs).

Beszéljünk lassan, egyszerű mondatokban fogalmazunk, ne siettessük a választ, ha kell ismételjük el többször mondanivalónkat. Legyünk türelmesek, ne szembesítsük kérdéseinkkel egyfolytában feledékenységével (Milyen nap van ma? stb.). Tudomásul kell venni a beteg szellemi képességeinek hanyatlását.

Ne konfrontálódjunk a beteggel, kivéve ha az saját vagy más testi épségét veszélyezteti.

Az erősebb gesztikuláció segíti a megértést, pl. mutassunk rá a tárgyra, amiről beszélünk. Figyeljünk oda, a rendszeres testmozgásra, bátorítsuk őket. Tervezzük meg, milyen aktivitásba tudjuk őt bevonni, legyen az főzés, kertészkedés, tánc, színezés, közös éneklés, társasjáték. Ez nemcsak örömet jelent mindannyiunknak, de erősíti a kapcsolódást a családhoz, ill. azt a tevékenységet helyezi a fókuszba, amit el tud végezni.

Bontsuk egyszerűbb lépésekre az elvégzendő feladatokat, arra koncentráljunk, amit meg tud tenni a beteg, és ne arra, amit nem, biztassuk. A jól strukturált feladat és a rutin csökkenti a demens beteg zavarodottságát.

Mit tehetünk az éjszakai zavartság elkerüléséért?

Mivel a viselkedészavarok általában este, éjszaka rosszabbodnak, alakítsunk ki egy „lefekvési szertartást”, ez megnyugtatja a beteget. A fekhely lehetőleg távol legyen a TV zajtól, a család még aktív tagjaitól. Hagyjunk égve egy kislámpát a folyosón és a fürdőszobában, hogy megelőzzük az éjszakai zavartságot. A koffein limitálása, az nappali szundikálás elhagyása, és a testmozgás, segít csökkenteni az éjszakai nyugtalanságot.

A naptár használatával könnyebbé válik a közelgő események észben tartása, segít a gyógyszerek beosztásában is. Beszéljük meg, és készítsünk tervet a jövőben szükséges gondoskodásról, arról, hogy a későbbiekben milyen fajta segítséget tudunk igénybe venni.  Gondoljuk végig a financiális és jogi kérdéseket, a mindennapi teendőket és a hosszútávú gondoskodás lehetőségeit is.

Nyugtalanság esetén sikerrel alkalmazható a zene, masszázs, ill. aroma terápia is. Jó hatású a családtagokról szóló videók nézegetése. Sikerrel alkalmazzák az állat asszisztált terápiát is demens betegek körében. Ha ezekkel sem kezelhető nyugtalanságot tapasztalunk, gyógyszeres terápia alkalmazására van szükség.

Véleményem szerint, egy szerető család gondoskodását semmi nem pótolja. Természetesen van a betegségnek olyan foka, amikor ez már nem megoldható. Hogy mikor jön el ez a pont, azt általában a család teherbíró képessége határozza meg.

It’s raining cats and dogs – Esik, mintha dézsából öntenék

By | Frontális lebeny, Neurológia

Sok évvel ezelőtt, mikor egy társaságban az egyik amerikai vendég megtudta, hogy neurológus vagyok, elmondott nekem egy történetet. Valamelyik újságban olvasott egy cikket, amely arról szólt, hogy egy nő baleset során súlyos fejtraumát szenvedett. Miután hazament a kórházból, egy esős délután a férje kinézett az ablakon, és odaszólt neki: „It’s raining cats and dogs”. Mire a nő láthatóan nagyon meglepődött, az ablakhoz lépett, kinézett, majd megkérdezte: „Are you mad? Where are cats and dogs?” Kereste, hol hullanak macskák és kutyák az égből.

Megtörténhetett ez a sztori?

Újdonsült amerikai ismerősöm azt kérdezte tőlem, valóban lehetséges ez, megtörténhetett ez a sztori? Előfordulhat, hogy valaki koponya sérülést követően nem érti meg a mindannyiunk általa jól ismert, egyszerű szólásokat, közmondásokat?

Mire való az agyunk homlok lebenye?

Valóban, a homoklebeny bizonyos részeinek sérülésekor meglepő tüneteket tapasztalhatunk. Már 1868-ban napvilágot látott egy olyan közlemény, amelyben leírták, hogy egy bizonyos Phineas Gage, miután egy robbanás során egy vasrúd a homlok lebenyébe fúródott, teljesen megváltozott. Tiszteletlen, kicsapongó, megbízhatatlan lett, „többé már nem volt Gage”.

A frontális lebeny sérülést elszenvedett embereknél gyakran látjuk, hogy nem veszik figyelembe a társadalmi konvenciókat, hiányzik belőlük a részvét, a tapintat, az önkritika, nem tudnak alkalmazkodni új körülményekhez. Többé nem azok az érzékeny, könyörületes emberek mint korábban, elveszítik az addig ismert módját annak, hogy hogyan reagáljanak a család és barátok felől érkező szeretetre, figyelemre. Időnként indokolatlan dühkitöréseik vannak, buta vicceket gyártanak, vagy értelmetlen dolgokat gyűjtenek.

Néha azonban ellentétes tüneteket észlelünk…

Más esetekben épp ellenkezőleg, csökken a pszihomotoros aktivitás, elveszítik a kezdeményezőkészségüket, spontaneitásukat, az érdeklődésüket, kóros akarathiány léphet fel. Súlyos esetekben csak ülnek vagy fekszenek mozdulatlanul és szótlanul napokon, vagy akár heteken keresztül.

Gyakran megfigyelhető bizonyos mozdulatok vagy szavak befolyásolhatatlan ismételgetése, ugyanakkor a spontán beszéd hiányozhat.

Bonyolult ábrák másolása kielégítő lehet, de mindez emlékezetből már nem sikerül, mert a beteg nem érti az ábra belső logikáját.

Általában az elemi számolási feladatok mennek, de a betegek célképzet nélkül számolnak, a feladat lényegét felfogni képtelenek.

Akkor tulajdonképpen mi is történt esetünkben?

Elszegényedik az absztrakt gondolkodás, nehezítetté válik a lényeg kiemelése, a dolgok közös vonásainak vagy különbözőségének felismerése. Konkretizáció figyelhető meg. Ha a beteget megkérdezzük, hogy „Mit jelent az, hogy nem esik messze az alma a fájától?”, elmondja, hogy bizony oda esik a fa alá, nem pedig messze, hacsaknem elgurul. Valószínűleg, így történhetett a bevezetőben leírt esetben is, ezért kezdte el keresni a hölgy a macskákat és a kutyákat az “it’s raining cats and dogs” felkiáltásra.

Nos, hát röviden ez a mi frontális lebenyünk, nem véletlenül emlegetik úgy, mint „a civilizáció szervét”. :)