Lökéshullám terápia

Lökéshullám

By | Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Lökéshullám terápia, Neurológia

Mikor jusson eszünkbe a lökéshullám terápia?
Természetes akkor, amikor olyan kórképpel találkozunk, amely a lökéshullám terápiával jól kezelhető. :)
Lássuk ezeket!

Sarokcsont sarkantyú

Ilyenkor a sarokcsont talpi felszínén a talpi fascia eredésénél kis sarkantyúszerű kinövés keletkezik, mely terhelésre, nyomásra érzékeny („mintha hegyes kavicsra lépnék”). Mivel a meglévő panaszok ellenére, az esetek jelentős részében röntgen felvételen sarkantyú képződés nem látható, a fájdalmat feltételezhetően a talpi képletek túlterhelése, a csonthártya gyulladás váltja ki, nem a csontkinövés. Kezelése során a lökéshullám terápia mellett fontos a nyugalomba helyezés, tehermentesítő betét viselése, gyulladás csökkentő szerek, lokális szteroid injekció. Hatástalanság esetén műtéti megoldás jön szóba.

Achyllodynia – Acilles ín fájdalom

Az Achilles ín fájdalma jellegzetesen fiatalkorban, korábban rendszeres sporttevékenységet végzőknél alakulhat ki, akik hosszabb idő kihagyása után újra sportolni kezdenek. Az Achilles ín fokozott igénybevétele miatt a sarokcsonton való tapadása felett 1-2 cm-es területen fájdalom, nyomásérzékenység, orsószerű duzzanat keletkezik.  A folyamat előrehaladtával később a degenerált ín szakadása is előfordulhat. A diagnózis a fizikális vizsgálattal általában felállítható. Kezelése során fontos a pihentetés, a sport tevékenység átmeneti felfüggesztése, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentős készítmények adása. Lokálisan adott szteroid injekció adása jól csökkentheti a fájdalmat, de nem ajánlott, mert fokozzák az ín szakadásának veszélyét. A lökéshullám terápia az esetek jelentős részében jó hatékonysággal alkalmazható. A panaszok megszűntét követően a sport tevékenység lassan, fokozatosan, óvatosan kezdhető csak újra, az ín teherbírásának megfelelően.

Teniszkönyök, golfkönyök

A felkarcsont lateralis epicodylitisét (felkarcsont alulsó-külső részén elhelyezkedő kiemelkedés) teniszkönyöknek, a felkarcsont medialis epicondylitisét (a felkarcsont alulsó-belső részén elhelyezkedő kiemelkedés) golfkönyöknek nevezzük. Ötször gyakoribb a teniszkönyök, mint a golfkönyök. Teniszkönyök kialakulásánál az alkar feszítő -, míg golfkönyöknél az alkar hajlító izmainak fokozott igénybe vételének van szerepe. A kórképet gyakran fiatal felnőtteknél észleljük, akik az ujjak és a csukló feszítő izmait megerőltető tevékenységet (gépírás, tenisz) végeznek. Fizikai munkát végzők körében inkább a 40-50 éves korosztály érintett. Az izom eredések területén lezajló ismétlődő traumák és degenerativ folyamatok hatására szakadások keletkeznek. Téves tehát az a korábbi nézet, miszerint a betegséget az izom eredések és a csonthártya gyulladása okozná.  Teniszkönyök esetén a könyök külső oldalán, golfkönyök esetén a belső oldalán jelentkezik a fájdalom. Kezdetben a panaszok csak a könyök vagy csukló aktiv mozgatásakor, tárgyak fogásakor lép fel, később nyugalomban is fennmarad. Fontos a túlterhelést okozó mozgások kerülése, gyulladás csökkentő kenőcsök, tabletták alkalmazása, lokálisan lidocain, ill. szteroid injekció adása jön szóba. Hatástalanság esetén itt is műtéti megoldás történhet, mely általában a beteget kétharmadánál vezet eredményre. Az utóbbi időben epicondylitisnél is egyre gyakrabban alkalmazzuk eredményesen a lökéshullám terápiát.

 

BPPV

Szédülés

By | Akupunktúra, GUNA bioterápia, Lézer terápia, Neurológia

Mi állhat a szédülés hátterében?

A szédülés a fájdalom után a második leggyakoribb panasz, amivel az emberek orvoshoz fordulnak. Az esetek 40 %-ánál a panasz 1 évnél, 22 %-ánál 5 évnél hosszabb ideje áll fenn.
A lakosság 42 %-a élete folyamán legalább egyszer orvoshoz fordul szédülés, egyensúlyzavar miatt. A kor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, 75 év felett a panaszok 30%-ában találkozunk vele.
A szédülés az egyik legijesztőbb tünet, az emberek általában rögtön valamilyen súlyos betegségre, agyi keringés zavarra, esetleg agydaganatra gondolnak. Szinte mindig szorongást, félelmet kelt, mely később állandósulhat is. A gyakorlatban szerencsére ez egészen másképp van.
A szédülés hátterében álló első 6 leggyakoribb betegség, gyakoriságuk sorrendjében:

  • BPPV
  • perzisztáló poszturális-perceptuális szédülés (PPPD)
  • centrális vesztibuláris szédülés
  • baziláris, vesztibuláris migrén
  • Meniere-betegség
  • neurotisz vesztibulárisz

A leggyakoribb a BPPV (benignus pozicionális paroxizmális vertigó).
Ez jellegzetes mozdulat (ágyból felkelés, felfelé-, lefelé nézés, ágyban fordulás) által kiváltott, rövid ideig tartó forgó jellegű szédülés. Általában kevesebb mint 1 percig tart, de sokszor ismétlődik. Emellett állandó jellegű szédülékenység, hányinger is jelen lehet.
A problémát a belső fülben lévő otolit kristályok okozzák.
A betegség gyógyításánál egy bizonyos “műfogás” (Epley manőver) segítségével ezeket a kis kristályokat el kell mozdítanunk, így a szédülés is megszűnik.

A második leggyakoribb ok a PPPD (perzisztáló poszturális-perceptuális szédülés)

Ez 3 hónapnál régebben fennálló, visszatérő, folyamatos vagy periodikus szédülés, általában nem forgó. Jellemzően a nap előrehaladtával egyre kifejezettebb. A saját vagy a környezet mozgása általában rontja a tüneteket, vizuális ingerkörnyezet (pl. bevásárlóközpont, autóvezetés) provokálhatja. Jellemző lehet pillanatos megszédülés spontán vagy hirtelen mozdulatra. Általában szorongással, depresszióval, kényszeres magatartászavarral jár együtt, jelentős korlátozottságot okoz. Gyakran valamilyen egyensúlyzavart okozó betegség vagy pszichológiai stressz után indul, miután a kiváltó esemény már megoldódott. Gyógyításánál elsősorban a szorongás megszüntetése (edukáció, ill. gyógyszeres kezelés) a cél, ill. nagyon fontos lenne a kialakulásának a megelőzése, a szédüléses kórképek okának korai tisztásával, és adekvát kezelésével.

Centrális vesztibuláris szédülés

Akut centrális vesztibularis szédülést leggyakrabban vertebrobaziláris területi stroke vagy TIA (átmeneti keringészavar) okoz. Az esetek 50 %-ban más agytörzsi, kisagyi tünetek is észlelhetőek, mint kettőslátás, végtag ügyetlenség. A másik 50 %-ban azonban nyílvánvaló góctünetek nélkül lép fel. Ilyenkor mindig figyelnünk kell a szédüléssel egyidőben jelentkező egyoldali halláscsökkenésre, mely centrális eredetre utal (labirint stroke). Azonban itt kell elmondanunk, hogy a nyaki gerinc szpondilózisával  (gerinc meszesedés) magyarázható artéria vertebrális  kompresszió okozta szédülés objektíven bizonyított esetei ritkák. Szerencsére a centrális eredetű szédülések az esetek túlnyomó többségében jóindulatúak.

Vesztibuláris migrén

Vesztibuláris migrénre elsősorban azoknál a betegeknél kell gondolnunk, akik anamnézisében migrén szerepel. Előfordulhat, hogy éveken át csak szédüléses rohamok jelentkeznek. A rohamok időtartama általában 1-2 óra (5 perc-3 nap). A kísérő fejfájás jelenléte változó. Típusos migrén ritka, általában enyhe tarkótáji fejfájás jelentkezik csak. Kísérheti fülzúgás, foto- és fonofóbia, migrén aura. A szédülést fej- és testmozgás gyakran fokozza.

Mi is az a Meniere betegség?

A Meniere betegség visszatérő, rohamokban jelentkező szédülést okoz, melyet halláscsökkenés, fülzúgás kísér. A roham átlagosan 20 perc-24 óra alatt megszűnik. Nincs kiváltó faktor, a rohamok spontán, szabálytalan időközökkel lépnek fel. A háttérben a belső fülben lévő folyadék (endolimfa) “túltengése” áll. Kezdetben csak a szédüléses rohamok alatt van halláscsökkenés, de később ez állandósul. Gyógyszeres kezelése javasolt. Korábban esetleg műtéti megoldás is szóba jött, de a közép életkorban jelentkező esetek nagy része néhány év alatt stabilizálódik.

Neuronitisz vesztibulárisz

Neuronitisz vesztibulárisz az “egyensúlyideg” bántalmát jelenti, melyet gyakran herpesz vírus fertőzés okoz. Ez egy általában viszonylag gyorsan kialakuló kórkép, mely heves, időnként járásképtelenséget okozó, napokon át tartó, szédüléssel, hányingerrel, hányással jár. Átlagosan 7-10 nap alatt szűnik, a bizonytalanságérzés hónapokig megmaradhat. Ritkán ismétlődik.

Tehát szédülés észlelésekor nagyon fontos, hogy minél hamarabb szakorvoshoz (neurológus, fül-orr-gégész) forduljunk, az ok korai kiderítése és az adekvát kezelése megkezdése céljából. Nagyon fontos, hogy a gyógyulás folyamán ne féljünk a mozgástól, mert a szédülést provokáló mozgások kerülése a vesztibuláris kompenzációs folyamatot, így a gyógyulást gátolja.
Szerencsére az esetek legnagyobb részében a háttérben nem valamilyen súlyos kórkép, hanem a belső fül betegsége áll.

A gyakori kórképek mellett, ismerünk jó néhány ritka tünetegyüttest is, melyek szintén szédülést okoznak. Ezekkel nem találkozunk túl gyakran a praxisunkban, de annál érdekesebbek.